"Átvertek!" - Hányszor hallhatjuk manapság ezt a mondatot. Különösen igaz ez, mikor jogos sérelmünket abban véljük felfedezni, hogy súlyos összegeket fordítottunk lakásunk hőszigetelésére, kicseréltük az ablakainkat korszerű szerkezetekre a megtakarítás reményében. Szakemberek kiszámolták: a befektetett pénzünk pár éven belül megtérül a fűtésszámlában. S a megtérülési időt még pluszban csökkenti a számításoknál figyelmen kívül hagyott, de várható áremelés mértéke.
Rászántuk magunkat és tessék: a számításokkal köszönő viszonyban nincsen a valóság. 10, 15, 20 esetleg 30% megtakarítást ígértek, s a valóság ennek jó, ha a fele. Ha első felháborodásunkban nem vettük fel a telefont és nem mondtunk csúnya dolgokat az általunk már igen kevéssé szakembernek tartott emberünknek, akkor felmerül bennünk a gondolat: "Igen, hidegebbnek tűnt az idei tél, mint a tavalyi. Hosszabb ideig tartottak a fagyok. Lám a hó is milyen sokáig megmaradt. De azért hirtelen köszöntött be a tavasz..." Érezzük azt, hogy a tavalyi és a telet "közös nevezőre kellene hozni" a korrekt összehasonlításhoz. De hogyan? Az épületgépészek előtt ez a probléma már régóta ismert, ezért került bevezetésre a hőfokhíd fogalma, mely "hidat" képez az egyes telek között, ahogy a szakirodalom írja: a telek "keménysége" között. A hőfokhíd bevezetéséhez hívjuk segítségül az 1. sz. ábrát, melyen az év napjainak függvényében (1. nap = január 1.; 365.nap = december 31.) jellegre helyesen ábrázoltam a külső napi középhőmérséklet alakulását (sárga vonal). Az adott tél keménységére egyértelműen jellemző ez a görbe. Amennyiben - a téli időszakban - lefele mozdul el, a tél hidegebb volt, több fűtési energiára volt szükség, illetve ellenkezőleg. Ha a fűtési időszakban - általában október 15-től április 15-ig (183 nap) vagy október 1-jétől április 30-ig (212 nap) - a napi középhőmérsékleteket kivonjuk a lakáson belüli átlag hőmérsékletből (általában 20 °C), majd az így kapott napi adatokat összegezzük egy olyan értéket kapunk, mely jellemző a tél keménységére, megkapjuk a hőfokhidat. Képlettel az alábbi módon írhatjuk le, ahol
G: a hőfokhíd értéke [°Cnap],
z: a fűtési napok száma (183 vagy 212)
Tb: a belső hőmérséklet [°C]
Tki: az i-edik napon az átlag külső hő-
mérséklet [°C]
A hőfokhíd értéke Magyarországon általában a 2900-3100 °Cnap között mozog 183 napra és Tb=20 °C-ra számítva. A hőfokhíd segítségével a télen elfogyasztott energiák korrigálhatók és összevethetők annak érdekében, hogy a becsapottság érzetünket csökkenthessük. Érdemes azonban még egy "apróságot" figyelembe venni, nevezetesen: a hőfokhíd a tél keménységével arányos, megmutatja, mekkora az épület hővesztesége, azaz mennyi energiát kell bevinnünk, de nem ad választ arra, milyen formán fűtünk. Azaz a számlák alapján könnyen meghatározható a felhasznált energiahordozó mennyisége, de a pontos számításhoz figyelembe kellene venni a napsugárzásból adódó hőnye-reséget illetve a belső hőfejlődést (személyek hőkibocsátása, vasalás, főzés stb.) a lakásban. Nem tévedünk azonban nagyot, ha ezeket a tényezőket télről télre állandónak feltételezzük.
