A panellakások bemutatása
Az elmúlt évtizedek vitathatatlan vívmányának számítottak az előre gyártott, betonelemekből összeépített panelóriások, melyek gomba módra nőttek ki a földből, és számos városképét határozzák meg mind a mai napig a panelrengetegek. Gyorsan épültek, olcsó technikával, egyfajta tömegtermékként, mely képes volt megoldani az akkori lakásproblémát. Az előnyös oldalai mellett azonban számos hátrányát is megemlíthetjük:
• Az egyes elemek előállítási technikájából következően a falak hőszigetelése gyenge.
• Az ablakok hőátbocsátási tényezője (újonnan beépítve!) Uw=3-4 W/m2K volt, mely az idő előrehaladtával csak tovább romlott.
• A fűtési rendszerek korszerűtlenek, alul- vagy túlméretezettek.
• Az épületek jelentős része távhőről ellátott, ahol a távhővezetékek állapotát mi sem jellemzi jobban, mint hogy télen elolvad felettük a hó.
• A lakások hangszigetelése gyenge, mely megnyilvánul az utcai zajok beszűrődésében és a szomszédokkal való "közös életben" is.

A falak hőszigetelése
A panellakások hőszigetelését két részre kell bontanunk:
• az egyes elemek szigetelése a gyártáskor, illetve
• az elemek egymáshoz való illesztésekor történő utólagos szigetelés.

Röviden összefoglalva: mindkettő hagy némi kívánnivalót maga után. Az egyes elemek szigetelését - elvileg - a falakban elhelyezett szigetelőanyag lenne hivatva ellátni. Ez a gyártás folyamán vagy kimaradt, vagy a - hibás gyártási technológia folyományaként - összenyomódott és ezáltal elveszítette szigetelési tulajdonságát. (Ugyanis az egyes szigetelőanyagok gyenge hővezetési tulajdonságát az általuk "raktározott" pangó levegő okozza, ahogy ez az ablakok üvegszerkezetének légrésénél is megfigyelhető.) Hasonló a helyzet az elemek összeépítésénél az utólagos hőszigeteléssel: vagy kimaradt, vagy nem megfelelően került fel, vagy utólag kipotyogott. (Természetesen itt is vannak kivételek.) A panelházak utólagos hőszigetelése nagy gond, de nem megoldhatatlan. Az elemek közötti szigetelésen az utóbbi években majdnem mindenhol túljutottak. A falak hővédelme kétféleképpen történhet: belülről és kívülről.

A belső hőszigetelés előnyei:
• Bármely lakó elvégeztetheti anélkül, hogy az egész háznak egyszerre kellene igennel szavaznia.
• Viszonylag olcsó, mert egyszerű technológiával megoldható.

Hátrányai:
• Csökken a belső hasznos alapterület.
• Az egyes helyiségeket részlegesen át kell pakolni, hogy a falakhoz hozzá lehessen férni.
• A fűtőtestek elhelyezkedése miatt problémás a hozzáférés a falhoz.
• A belső szigetelés miatt vizesedhet, gombásodhat a fal.

A külső szigetelés előnyei:
• A szigetelés a belső teret és életet nem érinti.
• A szigetelés nem okoz gombásodást. (Mástól pl. nem kellő számú szellőztetéstől viszont lehet!)
• Új esztétikai megjelenést kölcsönöz az épületnek.

Hátrányai:
• Drágább megoldás.
• Lakóközösségi döntésre van szükség a megvalósításhoz.

A külső falak 100 mm vastag hőszigetelésével kb. 70-80 kWh/m2 év energia-megtakarítás érhető el.

Ablakok szigetelése
A panellakások többségébe beépített fa nyílászárók kezdeti(!) hőátbocsátási tényezője 3-4 W/m2K között mozgott. Az évek során ez az érték jelentősen megnőtt, mert az ablakok megvetemedtek, a szétszerelhető külső és belső tábla összeillesztése, zárása már nem tökéletes, a keret és az ablakszárnyak között "rések nőttek". Megállapíthatjuk, hogy - mai szemmel nézve - ezek a nyílászárók új korukban sem voltak képesek versenyre kelni a mai korszerű szerkezetekkel, ahol a hőátbocsátási tényező elérheti az 1 W/m2K-t. A hőszigetelés javítására többféle lehetőség áll rendelkezésünkre:

• Az ablakok réseinek letömítése, melynek következtében kétségtelenül javul a lakás hőszigetelése, de ezzel a nyílászáró egyéb korszerűtlenségéből adódó veszteségeket nem tudjuk megszüntetni. (Éves megtakarítás: kb. 13 kWh/m2 lakóterületre vonatkoztatva.)

• Amennyiben erre lehetőség van és a tok megengedi elegendő az ablakszerkezetben lévő hőszigetelő üveg cseréje két, de akár háromrétegűre. Ezek a korszerű szerkezetek jelentős megtakarítást eredményeznek, ugyanakkor nem adnak választ a "rések problémájára".

• A legteljesebb megoldás, ha a teljes ablakot "tokkal-vonóval" kicseréljük. Ebben az esetben megszűnnek a lyukak, és az ablak felületének hőszigetelése is többszörösére nő.

Az ablakok cseréjénél komoly figyelmet kell fordítani arra, hogy a szigetelés javulásával csökken az épület "lélegzése", azaz a belül keletkező felesleges pára nem tud szabadon eltávozni (erre ugyanis remekek voltak a rések az ablakon), s nedvesedést, gombásodást okozhatnak a falon, falban. Egyszerű megoldás ennek kivédésére a szellőztetés gyakoribbá tétele illetve az ablakszerkezetbe építhető szellőzőegység beszerelése.

A fűtés korszerűsítése
A fűtési rendszer korszerűsítése rendkívül összetett probléma. Onnan kezdődik, hogy a hőt meg kell termelni, vagy központilag (távhőszolgáltatás), vagy lokálisan (helyi hőtermelés). A magyarországi távhő rendszerek - sajnos - elavultak. Még ha a hőtermelő egység (fűtőmű vagy fűtőerőmű) korszerűsítésére jutott is valami csekély forrás, a távvezetékek állapota általában siralmas. Ezek veszteségét pedig a lakók fizetik meg! Az egyetlen dolog, melyet a lakók ez ellen tenni tudnak, a leválás a távhőszolgáltatóról. Ez azonban roppant bonyolult folyamat, számos további problémát vet fel, melyek tárgyalása nagyon messzire vezetne. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fűtéskorszerűsítést a lakásokon belül érdemes kezdeni. Előnyösebb helyzetben vannak azok a lakástulajdonosok, ahol egy egységnek (ház, lépcsőház) önálló kazánháza van. Itt a kazán korszerűbbre cserélésével (pl. kondenzációs kazán), a vezetékek hőszigetelésével jelentősen csökkenthető a fűtés és a használati melegvíz számlája.

A panellakások többsége Magyarországon távhőrendszerre épült. A házakon belüli fűtési hálózat pedig kétféle lehet:
• egycsöves és
• kétcsöves.

Az egycsöves fűtési rendszer sajátossága, hogy a meleg vizet szivattyúkkal felnyomják a legfelső emeletre, majd onnan lefele kényszerítve átengedik az összes radiátoron. Hiába nőnek azonban lefele haladva a radiátorok hőleadó felületei, a hűlő víz nem képes kellő mennyiségű hőt leadni. Ennek következménye, hogy míg a felső szinteken télen a rövid nadrág a "divat", az alsóbb szinteken a szobában lehet tárolni a vörösbort. A kétcsöves rendszer korszerűbb megoldást jelent, ugyanis ebben az esetben egy előremenő és egy visszatérő cső fut párban, melyről párhuzamosan ágaznak le a radiátorok. A hőleadókba belépő és - ideális esetben - a kilépő hőmérsékletek radiátoronként megegyeznek. A fűtés korszerűsítésénél - a panellakások esetében - a lakóknak nagyon kevés lehetőségük van önállóan, általában egy-egy lakóközösségnek közösen kell érvényesíteni akaratát. Az energia-megtakarítás lehetséges módjai:

• Termosztatikus radiátorszelepek. Ezek lényege, hogy a radiátor elé egy olyan szabályozóegység kerül beépítésre, mely alkalmas a szoba hőmérsékletének függvényében szabályozni a hőleadón átáramló hő mennyiségét. (Egycsöves rendszereknél átkötő vezetékkel oldható meg.)
• A radiátorok időszakos tisztítása, korszerűbbre cserélése. A panellakások rendszere fizikailag zárt rendszer, de a javításokkor történő vízleeresztés, -feltöltés folyamatosan újabb és újabb szennyezőanyag-lerakódást okoz.
• A fűtési rendszer termohidraulikus beszabályozása. Ennek lényege, hogy az egyes csövekben, vezetékekben olyan nyomásviszonyok alakuljanak ki, melyek lehetővé teszik az egyes radiátorokon a szükséges hő leadását.

Összegzés
Három részét elemztük a panellakásoknak, ahol kisebb-nagyobb beavatkozásokkal energia-megtakarítás valósítható meg. E három közül a legegyszerűbben megvalósítható és a leghatékonyabb, a lakások adottságából következően, az ablakok szigetelése, cseréje. Ebben tud hathatós segítséget nyújtani az Alba Glas Kft. korszerű, jó hőszigetelésű üvegeivel. A fent leírtakkal azt szerettük volna érzékeltetni, hogy az energiaárak növekedésébe nem kell belenyugodnunk, adottságnak tekintenünk, mert - ha az árpolitikára nincs is közvetlen hatásunk - számos lehetőség van közvetlenül a kezünkben még a panellakásokban is. Éljünk velük, és az eredmény nem marad el.