Az emberi kéz alkotta ív alakú létesítményekre is nagyon régóta léteznek példák. Már a korai kultúrákban, a különböző kontinenseken találhatunk kupola alakú építményeket, sőt a nomádoktól kezdve napjainkig mindenhol előfordul ez a forma. Az Afrikában élő Zulu törzs tagjai is olyan kunyhókat építettek, amelyhez füvet és kisebb ágakat felhasználva kupola alakú házakat kaptak. A rómaiak már az időszámításunk előtti harmadik században az „opus caementilium” (az úgynevezett római beton) feltalálásával olyan nagyszerű létesítményekkel járultak hozzá az építészet fejlődéséhez, mint például a római Panteon. Ez az épület ezután 1500 évig a legnagyobb kupolás építménynek számított a világon. Már régen is impozáns, ív alakú épületeket készítettek üvegből: nagy eseménynek számított a londoni Kristálypalota építése. A 19. század végéről származik a mai napig létező zürichi városháza belső udvarában található fénykupola, s napjaink építési remekművei közé tartozik a berlini Reichstag.
A kupolák önnön súlyuk több százszorosát képesek elbírni, miközben a kívülről a kupolára sugárszerűen ható erők nyomóerővé változnak át. Ezért a kupolás épületek építéséhez a nyomásálló üveg felel meg leginkább.
Az ipari szabvány szerint az üveg szervetlen olvadástermék, amely lényegében kristályosodás nélkül merevedik meg. Ez az üvegesen-amorf állapot abban különbözik az ismert kristályosodástól, hogy a molekulák pusztán egymás után vannak kötve. Ezáltal az anyagnak olyan tulajdonságai lesznek, amelyek mindenféle iránytól függetlenek.
Másképpen megfogalmazva: az üveg, bár tökéletesen elasztikus, mégis merevsége miatt törésre hajlamos nyersanyag. A legkisebb megengedett érték átlépésénél az üveg már nem alakítható, de elasztikus tulajdonsága miatt ív és kupola alakú szerkezetek építésére nagyon alkalmas, mert itt elsősorban nyomóerők lépnek fel.
Technológiailag egyszerű megoldani, hogy az üveget körcilinder alakra formálják. A kiindulási alap egy átlagos síküveg, amelyet meleghajlítási eljárással végleges formájára hajlítanak. Először az üveg közepe lesz erősebben felmelegítve, majd a peremek lehűtésénél a termikus kompresszió gondoskodik arról, hogy az üveglap közepén úgymond „tál”-szer bemélyedés keletkezzen. Ezt az eljárást síküvegeknél elszeretettel alkalmazzák. A hideghajlításnál az önmagában lapos üveglap csak az összeszerelésnél lesz formába hajlítva.
Több alternatíva van, amelyekkel kupolakonstrukciókat lehet létrehozni: négyszög formából, rombuszból vagy háromszögből összeállítható a kupola; egyik legnépszerűbb a rácsháló kupola. Az új lamináló sorral a kupolák építéséhez szükséges hajlított-ragasztott üvegeket már mi is elő tudjuk állítani.