A sportversenyek 9.30-kor kezdődtek sorversennyel, melyről a jó alvó kollégáink lemaradtak – így csak a fényképeken láthatták, hogy milyen jó is volt az aszfaltpályán pókjárásban, labdával a hasunkon… Az öt csapat közül a Csiszoló Üzem csapata nyert, és mindenképpen jól bemelegedett a további küzdelmekhez. A lufifújó versenyen nem volt sok résztvevő, igazából a délutáni focira és a kosármeccsre tartogatták erejüket a kollégák – különösen azok, akik a hűs fák alatt sörözgettek, ami persze szintén egy jó sport!
Aztán a kosárlabda büntetődobó-verseny következett, amikoris azt a nagy felfedezést tettük, hogy 10-ből is lehet nullát dobni! A hőmérséklet egyre csak emelkedett, és vele párhuzamosan a jókedvünk is. Mire a kötélhúzó verseny elkezdődött, már teljes volt a létszám és az erőbedobás. A metall-os fiúk „elhúzták” az albás csapatot. A fiúk után a lányok és a gyerekek is próbára tették magukat. A legjobb képek talán ezekben a percekben születtek, csapatmunka volt a javából!
A pihenés édes percei, a hűsölés és az őzpörkölt következett ezután, na meg a virsli, ami nélkül nincs majális. A Vértes Vendéglő kitett magáért, igazán meg voltunk elégedve velük – ahogy ők sem panaszkodtak a fogyasztásra.
Délután a focimeccsek zajlottak, amelyek során leginkább a szurkolók teljesítménye érdemel említést, és persze az Alba csapat szép gólja és nagy védései. Míg a tűző napon kosarazók közül a „hevi metál” csapat éppen nyerésre állt egy ifjú kosaras jóvoltából, futóversenyt rendeztünk a gyerekeknek, ők ugyanis még mindig bírtak mozogni. Akik még ezek után is ügyeskedni akartak, főleg a gyerekek, óriáslabdát dobálhattak egy-egy pokróc segítségével.
Okleveleket igencsak sok célból adtunk: a legifjabb is kapott, és az is, aki egy pontot sem dobott. A díjkiosztó legszebb pillanata azonban mégis az volt, amikor végre elkerültek a hideg pezsgők és finom torták a hűtőből. Délután 5 óra felé aztán véget vetettünk a zenének…
Többen leégtek a nyári napon, és többen izomlázra panaszkodtak hétfőn, de elmondhatjuk, hogy inkább a szépre emlékeztünk. A fotókat nagy érdeklődéssel nézegettük a majális után. Legjobban annak a képnek örültünk, amelyen látható, hogy sikerült az összes gyereket egy szőnyegre leültetni a 3 hónapostól a 15 évesig –ami egyáltalán nem volt kis (sport) teljesítmény. A gyerekeket nézegetve utólag kitaláltuk, hogy tarthattunk volna még egy gyerekszépségversenyt is, de hát ki tudott volna választani?