A fenyő már az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt, örökzöld ágaival az élet újjászületését hirdette. Az ókori Rómában is ajándékoztak egymásnak zöld ágacskát – az emberek szerte Európában borókát, fagyöngyöt, fenyőágat akasztottak fel otthonukban a mestergerendákra. A fenyőágakat aztán piros almával, dióval, mogyoróval, tojással – termékenység-szimbólumokkal – feldíszítették.
Az első karácsonyfát a XV. század végén Strasbourgban állították. Az emberek nagyon hamar megszerették e szép szokást, amely szokásból szívünkhöz közel álló hagyomány lett. Hazánkban az első pompázó fenyt Szegeden csodálták meg 1850-ben, melyet valószínleg Brunswick Teréz állíttatott. A gyertyafény is az ünnephez tartozik, karácsonykor az asztalon és a fenyfán is gyertyák szórják a fényüket, jelezve, hogy új fényesség született „az Úr dicssége beragyogta a pásztorokat és az egész világot.”
Van, aki szeret minden évben új színekkel, formákkal előrukkolni az ünnep és a maga kedvére, de legtöbben a családjukban kialakult hagyományokhoz hek: egy-egy, csak ezen a napon felcsendül ének, karácsonyi koncert, éjféli mise, betlehemezés, a megszokott csengettyűszó, régi díszek… Nagy hangsúlyt kap otthonainkban a karácsonyi dekoráció, az ünnepi terítés és – valljuk be – a leginkább csak ekkor kóstolt sok ínyencségre is várakozással gondolunk. A gesztenyés pulyka, a sült liba, a különböző fajta halak, halászlé, a mákos és diós patkó vagy kalács, a mákos guba, a mézbe mártott fokhagyma, töltött káposzta, kocsonya mind-mind hagyományos karácsonyi étkek, melyek elterjedésének hátterében többnyire különböző hiedelmek állnak.
December 24-e éjszakája varázslatos. Ez az időszak a téli napforduló, az advent várakozásának beteljesedése. A néphit szerint az esti harangszónál megnyílik az ég, és az éjféli miséig így is marad. Ma már az ősi hiedelmek feledésbe merülnek, de valami talán megmarad a szép karácsonyi hangulatból – melyet gyermekeink és a magunk örömére meg kell riznünk!
Az ünnep igazából azért ünnep, mert néha egy-egy szeretett családtaggal vagy jóbaráttal ilyenkor karácsonykor találkozunk csak…és mert ilyenkor van időnk egymásra figyelni! Ez az este amennyire szívet melengető, annyira fájdalmas is sokunknak, hiszen ezen az estén fáj legjobban, ha valaki, aki közel állt hozzánk, már nincs köztünk.
Nézzük hát a gyerekek ragyogó arcát! Lehet fagyöngykoszorú alatt adott csók, lehet Mikulás-virággal díszített zöld fenyő, minden régi hagyomány és új szokás lehet, ami örömet jelent szeretteinknek!
Fontos, hogy szívünkbe béke, szeretet költözzön ezen a szép ünnepen, és a legfontosabb, hogy egy cseppet vigyünk mindezekből a hétköznapjainkba!
Szívből kívánom, hogy ez sikerüljön a kedves olvasóknak!