- Ők azok - jelentette ki a férfi határozottan.
- És most? - kérdezte a nő, és várakozóan a férfira nézett.
- Várunk.

Ekkor odébb sétáltak, feltűnő lett volna követni őket, egy jó negyedóra múlva azonban a sdtand másik oldalánál újra egymás mellé kerültünk.

- ...szóval jobbak, áraik is megfelelőek, és nekem is szimpatikusak voltak - fejezett be egy mondatot a hölgy, aminek nem hallottuk az elejét.

- Mindent felírtál? - kérdezte a férfi.
- Természetesen, és itt vannak a névjegyek is.
- Fel kell hívnom Jánost, erről neki is tudnia kell - szólt a férfi és a telefonjához nyúlt.
- Halló, én vagyok... Igen, most végeztünk... Ők a legjobbak, szerintem mindent meg fognak csinálni, nem is kell mást keresni... Igen, vállalják... Ráadásul az edzett üveg is meglesz... Nem, még nem írtam alá... Majd a vásár után, nyugodtabb körülmények között... És persze veled együtt... Hogy...? Igen, megbeszéltük azt a projektet is... A teljes kínálatot Fehérváron tudjuk megnézni... A jövő hétre ígértem magunkat, neked mikor jó?

A beszélgetés közben a férfi elindult, titkárnője követte. A férfi még sokáig füléhez tartotta mobilját. Még akkor is, amikor eltűntek a vásári forgatagban.