Történeti áttekintés
Kezdetben volt az egyszerű hőszigetelő üveg, ahol – az egyrétegű szerkezetekhez képest – a rétegszám növelésével közelítőleg duplájára nőtt a hőszigetelés. Számos vállfaja került forgalomba, míg a fejlesztők eljutottak a mai korszerű két- vagy többrétegű hőszigetelő szerkezetekig. A légrés hermetikus lezárásával és lecsökkentésével minimális lett a bezárt levegő áramlása, így tartva alacsony értéken a hőátadást. Ennek eredményeképpen az üvegszerkezeteknél a hőátbocsátás jellemző formája a sugárzás lett. Logikus volt tehát, hogy a fejlesztések többsége immáron a sugárzásos hőátadás lecsökkentésére irányult. A kísérletek két irányban indultak el:
1. a belső tér melegének benntartása, csökkentve a fűtésszámlát,
2. a napsugárzás kizárása, csökkentve a hűtéshez szükséges energiafelhasználást
úgy, hogy a fényáteresztő képesség eközben maximális maradhasson.
Az első számú célt a hővisszaverő bevonatokkal sikerült elérni, melyek előbb kemény típusúak voltak. Ezeket – napjainkban – egyre inkább kiszorítják a lágy bevonatos, ismertebb nevén, Low-E üvegek. Ahogy a bevonat „lágyult”, úgy javult hőátbocsátási tényezője (k-érték vagy U-érték), s igényelt/igényel egyre komolyabb felkészültséget a megmunkálásban.
A kísérletek másik irányának eredménye a napvédő üveg, mely – szintén bevonatának köszönhetően – visszaveri a napsugarakat, így megvédi a belső teret a „túlmelegedéstől”. Ezek gyártótól és gyártmánytól függően lehetnek kemény vagy félkemény bevonatos üvegek. Itt is elmondható, hogy a jobb paraméterek elérése érdekében „lágyul” a bevonat.
És ekkor jött a forradalmi áttörés, mikor a fejlesztők megfogalmaztak egy új kérdést: Szükséges-e két kü-lön üveg két különböző bevonattal, ha egyszerre akarunk hő- és napvédelmet? A választ gyorsan megadták: „Nem” Az elméletet tettek követték, s megszülettek a mai legmodernebb üvegcsaládok, ahol a kétféle funkció egy rétegben valósul meg: a multifunkcionális üvegek.

Bevonatos üvegek edzése
Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a biztonság, legyen szó az élet bármely területéről. Nem kivétel ez alól az üveg sem, ahol a hő- és fénytechnikai paramétereket kellett összehozni a biztonsággal.
A passzív biztonságot jelentő ragasztott szerkezeteknél ez nem okoz illetve okozott különösebb problémát.
Az edzés kicsit több fejtörésre adott okot a kutatóknak a nem kemény bevonatok esetében. (A kemény, pirolitikus bevonattal rendelkező üvegek a kezdetektől fogva edzhetők.) Ugyanis a termikus hőkezelés során a bevonatnak ki kell bírnia 600-700 °C hőmérsékletet, majd egy hirtelen hűtést.
Kezdetben félkemény és lágy bevonatos edzett üveget csak rendelni lehetett, azaz a gyártók előbb elkészítették az edzett üveget, majd rárakták a bevonatot. A gyártatáshoz pontos méretekre volt szükség, s a megrendelést követően is súlyos hónapokban mérték a szállítási határidőt. Nem is beszélve arról, ha eltört egy üveg és pótolni kellett.
A piac mindenképpen indokolttá tette, hogy olyan bevonatok készüljenek, melyek ellenállnak a hőhatásoknak és szabadon edzhetők. Ez előbb a félkemény bevonatos napvédő üvegeknél, majd a Low-E-knál valósul meg.

Edzhető multifunkcionális üvegek
Napjaink csúcs üvegét mindenképpen az edzhető multifunkcionális üvegek jelentik, melyek egyszerre rendelkeznek kiváló hő- és fénytechnikai értékekkel, edzhetők, hajlíthatók és nem történik színváltozás a hőkezelés következtében. „Kényes” üvegek, így a megmunkálásukhoz magas felszereltség és nagy szakértelem szükséges.
Büszkén mondhatjuk: cégünk fel tudott nőni ehhez a feladathoz, a közelmúltban két nagy beszállító csúcsminőségű üvegét (szerkezetbe építve a k=1,0 W/m2K értéket tudnak) is sikerrel munkáltuk meg, edzettük le.

A próba után szívesen ajánljuk minden kedves vevőnknek, aki jó minőségű, biztonságos üveget szeretne betervezni, beépíteni, felhasználni.